Ez a finom fametszet a nyári eső hirtelen záporának nyugodt, mégis dinamikus hangulatát ragadja meg egy folyón. A kompozíció a közeli előtérből indul, ahol egy magányos alak hagyományos esernyőt tart, majd továbbvezet a kikötött csónakokhoz és egy házhajóhoz, amelynek fedélzetén egy személy látható, majd a nyugodt vízfelületen át a távoli, fákkal borított parthoz, mely mély kék ég alatt terül el. Az eső vízszintes vonalai olyan precízen vannak megalkotva, hogy szinte úgy tűnik, mintha közvetlenül a nézőre hullanának. A színpaletta főként hideg kék és zöld árnyalatokból áll, finom átmenetekkel, amelyek a nyugodt esős nap hangulatát idézik. A művész árnyékolás- és rétegezési technikája gazdag textúrát és mélységet teremt — a víz tükröződő felszíne mozgást sugároz, szemben a távoli táj nyugalmával. Ez a mű kiváló példája a shin-hanga mozgalomnak, amely a hagyományos ukiyo-e technikákat ötvözi a nyugati realizmussal és a légköri árnyalatokkal, mélyen elgondolkodtató, szépséggel és enyhe melankóliával átitatott jelenetet teremtve.