Ez a lenyűgöző fametszet a szemlélőt egy békés téli tájba repíti, ahol a finom hópelyhek lágy puhasággal borítják be a tájat. A kompozíció ügyesen egyensúlyoz a nyugodt tó partján álló masszív fa pavilon és a hóval megterhelt fák, bokrok organikus ívei között. A művész mesterségbeli tudása az ukiyo-e hagyományára jellemző pontos, ugyanakkor folyékony vonalvezetésben ragyog, életet és ritmust adva a csendességnek. A tompított paletta – halvány kékek, lágy szürkék és meleg barna árnyalatok – felerősíti a hideg nyugalmat, szinte hallani lehet a hulló hó suttogását.

Az előtérben meghajolt fenyőfa, amelyet friss hó nehezedik, természetes keretet alkot, mely a tekintetet a víz partján álló épület felé irányítja. A háttérben elmosódott dombok összemosódnak a szürke éggel, mélyebbre vezetik a tekintetet ebbe a békés téli világba. Ez az 1938-as művészet a természet csendes ereje és az emberi kézművesség finom egyensúlyát ragadja meg, békés elmélkedést és időtlenséget idézve, egy pillanatot, amely a lélegzet és a hópehely között lebeg.