Ez a békés fametszet egy hófedte szentély jelenetét ragadja meg, amelyet az a lágy csönd ölel körül, amit csak a hóesés hozhat. A magas, hóval borított fenyőfák keretezik az ősi szentélyépületet, amelynek élénk piros és arany részletei előbukkannak a tetőt és a környező tájat borító fehér takaró alól. A finom hóesést lágy, szórt fehér foltokkal ábrázolták, álomszerű légkört teremtve. Két elegánsan öltözött alak esernyőt tartva csendben áll egy hóval takart ösvényen, mintha elvesznének a téli pillanat nyugalmában. Az égbolt finom színátmenetei gyönyörűen kontrasztálnak a szentély telítettebb színeivel, kiemelve a természet és az emberi jelenlét békés együttélését. Az elrendezés kiegyensúlyozottnak, mégis dinamikusnak hat; a fák és építészet függőleges vonalai a hófödte ágak organikus formáival lágyulnak, és meghívják a nézőt egy intim, időtlen jelenetbe. Az 1931-ben készült mű kiválóan tükrözi a shin-hanga mozgalom művészetét, amely a hagyományos ukiyo-e technikákat egy modernebb realizmussal és érzelmi hangulattal ötvözi. A finom vonalvezetés, a rétegzett színek és a légköri mélység elmélkedő hangulatot idéznek elő, elrepítve a nézőt a régi Japán csendes, havas délutánjaiba.