Ez a lenyűgöző nyomat egy gazdag, élénk íriszkertet tár elénk, ahol a finom szirmok élénk vörös, fehér és mély indigó árnyalatokban jelennek meg, élénken kiemelkedve a sűrű zöld levelek hátteréből. Az ukiyo-e technika mestersége tiszta, éles vonalakban és rétegzett, lapos, de dinamikusan texturált színterületekben mutatkozik meg, ritmikus mozgás érzetét keltve, amikor a lombok harmónikusan fonódnak össze egy táncban. A kép felső részén a hideg kék ég találkozik a telített zölddel és az ékszerszínekben pompázó virágokkal, érzelmileg megidézve a nyugodt, mégis vibráló természeti szépséget.

Minden virág életre kelni látszik; törékeny eleganciáját a részletes realizmus és a stilizált kifejezés egyensúlya ragadja meg. Az 1929-ben készült mű finoman egyesíti a hagyományos japán fametszés technikáját és a korai modernizmus hatásait, kiemelve a művész növényi témák iránti elkötelezettségét és az alkotási forma újító szellemét. A bőséges növényi tömeg betölti a kompozíciót, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben a virágos menedékben, ahol a nyugalom és a csendes energia páratlanul összefonódik.