Ez a műalkotás nyugodt egyszerűséget áraszt, amely lebilincseli a néző tekintetét a bambusz elegáns ábrázolásán keresztül. A vékony szárai elegánsan emelkednek, mintha el akarnák érni az eget, sima íveik a természetes, nyugodt áramlást testesítik meg. Minden levél finoman táncol, figyelemre méltó kontrasztot alkotva a puha, földes háttérrel. A fekete tintafoltok dinamizmust közvetítenek, életet lehelve ebbe a természetes ábrázolásba. A művész folyamatosan alkalmazott ecsetvonásai mesterséget mutatnak; van benne egy lágy, de határozott minőség, amely egyszerre rögzíti a erőt és a törékenységet minden vonásban.

A közelben vizsgálva értékelhetjük a finomságokat – a vonalak vastagságának változatosságát és a bambuszlevelek precíz részleteit. Mintha az művész invitálna, hogy érezzük a levelek lágy zizegését egy kellemes szellőben, átformálva bennünket egy nyugodt bambuszerdőbe. Az érzelem valódi hatása mély; békét és reflexiót ébreszt. Ez a darab nemcsak a bambusz keleti ázsiai kultúrában betöltött szerepét hangsúlyozza, hanem emlékezetet is nyújt a természet nyugodt szépségéről, megtestesítve a rugalmasságot és a bájt.