Ebben a kiváló műalkotásban azonnal magával ragadja a figyelmet a finom nárciszok és a buja zöld növényzet elrendezése, amelyek harmonikusan emelkednek ki egy durva kőfelületről. A lágy, de élénk színek választása vonzza a szemet, meghívva a természet eleganciájának átgondolására. A lágy ecsetvonások és a finom keverési technika fokozza a kompozíció nyugalmát, előidézve olyan érzést, amely mindenki szívében mély nyugalommal és békességgel rezonál, aki ránéz. A nárciszok, lágy fehér szirmaikkal, tisztaságot és egy csepp törékenységet sugároznak, míg az élénk zöld levelek életet és energiát adnak a tájnak.

Itt az érzelmi hatás kézzelfogható; szinte hallani lehet a lágy szellő susogását, amint a leveleket mozgatja, és a virágzó virágok édes illata terjeng a levegőben. Ez a műalkotás nem csupán a növényi élet szépségét ünnepli, hanem egy olyan történelmi időszakra is utal, amikor a hagyományos kínai festészet elkezdett összekapcsolódni a modern hatásokkal, hogy megragadja a természet mulandó csodáit. Beszél a természet művészetben betöltött tartós jelentőségéről, emlékeztetve a nézőket azokra a múló, de gyönyörű pillanatokra, amelyek életünket kitöltik.