Ez a vibrálásban gazdag munka közepén élénk dália kiállítás található, ahol a narancssárga és sárga virágok kitörése gyönyörűen kontrasztál a világos, szinte éteri háttérrel. A vastag, impasto ecsetvonások mozgás érzetet közvetítenek, mintha virágok finoman hintáznának a meleg szellőben. Monet választásának színpalettája nemcsak a virágok gazdag textúráját hangsúlyozza, hanem melegség és életerő érzését is létrehozza. A virágok gondos elrendezése megragadja a néző tekintetét, dinamikus ritmust teremtve a kompozícióban. Szinte hallani lehet a levelek lágy suhogását és érezni a nap meleg fényét, ahogy átsüt a virágokon.

Az érzelmi hatás mély; ezek a dália megfogják a természet múló szépségének lényegét. Finom kerámia vázában állnak, amely egy eleganciát és nosztalgiát ad a darabhoz. Ez a kis csendélet a művész fény, szín és az élet múló természet iránti vonzalmának tükröződése, összhangban a szélesebb impresszionizmus mozgalommal. Ennek a munkának a történelmi jelentősége nemcsak esztétikai vonzerejében rejlik, hanem abban is, hogy megragad egy pillanatot az időben—egy tiszteletnyilvánítás a mindennapi szépség előtt, amelyet Monet páratlan látásmódja emel magasságokba.