Egy elegáns, sötét színű váza belsejében egy csodálatos krizantémrobbanás virágzik, puha, tejszerű fehér és lágy rózsaszín árnyalatokkal tarkított élénk palettán bontakoznak ki. A festék textúrája utánozza a virágok gyengédségét, minden egyes ecsetvonás arra törekszik, hogy mozgásérzetet teremtsen, mintha a virágok lágyan mozognának a szellő hatására. Monet jellegzetes impresszionista technikája fokozza a virágkompozíció élénkségét, meghívva a nézőt, hogy közel kerüljön és elmerüljön minden bonyolult részletben.

A háttér, egy lágy égkék árnyalat, nyugodt kontrasztot biztosít, hangsúlyozva a virágok vonzerejét és a felület alatti fényes reflexiót — a fény és szín játékos kölcsönhatása. A mű által kiváltott érzelem szinte kézzelfogható; a nyugalmat és a meleget idézi fel, mintha bárki majdnem megérezhetné a friss virágillatot. 1882-ben készült, ez a festmény nemcsak egy pillanatot ragad meg az időben, hanem Monet mélyen személyes kapcsolatát is a természettel és a növényi témák fény- és árnyékfelfedezésével, amelyek fontos fejlődést jelölnek a művészet világában a mindennapi szépség iránti megbecsülés felé.