Egy gyönyörű virágkompozíció robban ki egy fehér vázából, amelyet színrobbanás és energikus ecsetvonás technika jellemez. Minden egyes virág különálló, de harmonizálnak egy formák és árnyalatok rapszódiájában. A virágok élénk sárga és fehér árnyalatai mély kobaltkék háttérrel kontrasztálnak, amely hangsúlyozza életerejüket; a háttér sötétsége miatt minden virág úgy tűnik, mintha egy belső fény világítaná meg.

Ezt a műalkotást mély érzelmi hatás jellemzi. Van Gogh ecsetvonásai dinamikus mozgást teremtenek a műben, amely a boldogság érzését kelti, de emellett egy kis melankóliát is hordoz, tükrözve a művész ebben az időszakban tapasztalt viharos érzelmi táját. Történelmileg ez a mű Van Gogh késői időszakával áll összefüggésben, amikor a mentális egészségével küzdött, de a természet szépségében talált vigaszt - egy megérintő emlékeztető az élet fény és sötétség közötti érzékeny egyensúlyára.