Ebben a vonzó tájban a szín gazdag arany árnyalatokkal nyílik meg, ahogy a búzatáblák a horizonthoz nyúlnak. Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai táncolnak a vásznon, élénken megörökítve Arles vidéki esszenciáját. A hullámzó búza ritmusa, textúrált vonalaival, szinte tapintható mozgást teremt, mintha a szél maga is aratási történeteket súgna. Az előtérben, gondosan összegyűjtött búzaszalagok őrzik a gazdák munkáját, akik az ősi aratási táncot járják. Figyelmük, bár formájukban egyszerű, telt élet- és együttműködésérzést sugall, harmonizálva a kompozíciót uraló gazdag földszínekkel.

Amint a szemünk távoli város láthatárára terelődik, a tetők az ég felé emelkednek, bemutatva a mezőkön túl élénk életet. A feje felett lévő lágy felhőformák folyékony, folydogáló ecsetvonásokkal vannak festve, így növelve a darab atmoszférikus mélységét. Az egész színpaletta — sápadt sárgákkal, barnákkal és zöldekkel telítve — nemcsak a táj természetes szépségét testesíti meg, hanem nosztalgia és vágy érzését is felébreszti. Ez a mű középpontjába áll Van Gogh mély kapcsolatát a természettel és azt a képességét, hogy színek és formák segítségével gazdag érzelmi narratívát jelenít meg, arra hívva a nézőket, hogy osztozzanak a munka, élet és természet örök körforgásában.