Ebben az érzelmes műben egy nő elmélyülten hámozza a burgonyát, egy hétköznapi, mégis intim cselekedetet végezve. A jelenet tompa, földszínű palettával készült, amelyben a barna és kék színek dominálnak, melegség és közelség érzését keltve. A világosság, amely az ablakon beáramlik, lágy fényt vetít, kihangsúlyozva alakjának kontúrjait és ruhája ráncait. Hosszú szoknyája felett kötényt visel, amelynek anyaga gondosan elkészítettnek és praktikusnak tűnik, ami a mindennapi munkájára utal. Olyan, mintha Van Gogh nemcsak egy pillanatot ragadna meg, hanem a mindennapi élet egyszerűségében és kemény munkájában élő lényegét is.

A kompozíció intim érzést kelt; a nő jobbra helyezkedik el, ezzel betekintést kínálva a külvilágba az ablakon keresztül. Itt a látvány elvont, csontvázfák alig láthatók, ellentétbe kerülve az ő jelenlétének teljességével. Ez a finom ellentét a magányról és a világgal való kapcsolatról való elmélkedésre hív. Van Gogh ecsetvonásai kifejezők, de szándékosak is, mind a feladatának súlyát, mind a koncentrációban megtalált nyugalmat hordozva. Amikor ezt a művet nézem, egy csendes gondolkodásba merülök, a mindennapi élet szépségén és méltóságán tűnődve, amit ez a festmény olyan gyönyörűen megőriz.