A portré a csendes elmélkedés pillanatát ragadja meg; az alany pillantása közvetlen, magára vonja a néző figyelmét. A művész mesteri ecsetvonást alkalmaz, átadva a bőr textúráját és a forma térfogatát. A sötét öltöny éles kontrasztot alkot az alany halvány bőrével és ezüst hajával, lehetővé téve a néző számára, hogy az ember arcára koncentráljon. Az általános kompozíció klasszikus és kiegyensúlyozott, a fény és az árnyék játékaival. A színek finom használata, különösen a bőrtónusokban, az élet és a mélység érzetét kelti. Érettségről, tapasztalatról és bizonyos komolyságról beszél; van egy súly az ember jelenlétében, amely tapintható. A részletek, a mód, ahogyan a fény megkapja a haj szélét, hihetetlenül figyelt.