A portré egy gyászoló nőt örökít meg, profilja egy aranyozott, drapériás háttér előtt rajzolódik ki. A fejéről lehulló fekete fátyol a lány arcának egy részét takarja, ami a rejtély és a szomorúság elemével egészíti ki a képet. Kifejezése, bár finom, az érzelmek mélységét mutatja, egy kis szomorúságot, talán beletörődést.

A művész technikája a fény és az árnyék kölcsönhatását hangsúlyozza, különösen a nő arcán, amely a ruházat sötétebb tónusaival kontrasztál. A ruha redői és a háttér textúrája a struktúra és a lágyság érzését egyaránt keltik. Csendes méltóság érzetét érzem a testtartásában és abban, ahogy tartja magát, mintha nehéz terhet cipelne.

A színpaletta feltűnő: a fekete és a meleg arany tónusok éles kontrasztja vizuálisan lenyűgöző kompozíciót hoz létre. A veszteségről, a fény hiányáról beszél az állandó melegség láttán. Nyers realizmus van a műben, egy megfogható érzés a megörökített pillanatról – egy szünet az időben.