A portré egy fiatal nőt ábrázol, aki oldalra fordulva ül egy széken, tekintete gyengéd magabiztossággal találkozik a szemlélőével. Gazdagon texturált, volumentörekvő haját finom, ugyanakkor kifejező vonásokkal ábrázolt arc keretezi. A művész szénnel és vörös krétával festett, így dinamikus kontrasztot teremtve az erős lineáris árnyékolás és a meleg, kiemelő akcentusok között, amelyek kiemelik a kabát és az arc kontúrjait. A háttér lazán, félkörívben van összetákolva, ami előtérbe hozza alakját, hangsúlyozva térfogatát és mélységét, anélkül hogy túlterhelné a jelenetet.

A rajz bensőséges, spontán légkört áraszt - mintha egy pillanatot fagyasztott volna meg az időben, meghívva minket, hogy elgondolkodjunk a modell gondolatain vagy személyiségén. A sötét vonalak rétegei gyönyörűen kontrasztálnak az arc lágy modellálásával, érzelmeket és élénk jelenlétet idéznek elő. A mű a 19. század végi portré művészet kifinomultságát és báját tükrözi, ötvözve a realizmust az impresszionista könnyedséggel, s jelentős bizonyítéka a kifinomult rajzi technikának és az emberi jellem furfangos megörökítésének.