Ebben a kiváló ábrázolásban egy pár intim ölelésben van megörökítve, látszólag elveszve a táncuk ritmusában. A művész puha, folyékony vonalakat használ, hogy bemutassa elegáns formáikat, kiemelve a pillanat eleganciáját. A nő ruhája finom fodrokkal van díszítve, amely gyönyörűen leomlik, tükrözve mozgásának áramlását. Feje kissé elfordítva van, szelíd kifejezést mutatva, míg egyetlen virág a hajában romantikus vonzerőt ad. Eközben a férfi erős tartása védelmet és támogatást nyújt, lenyűgöző kontrasztot teremtve siluettjeik között. A háttér lágyan elmosódott, buja zöld növényzet öleli körül a párt, hangsúlyozva az összekapcsolódásukat egy élénk, mégis lágy környezetben, amely körülöleli őket a szerelem kokonjában.

A színpaletta ízletes keverékét tartalmazza a puha kék és fehér árnyalatoknak, zöld hangsúlyokkal kombinálva, ami kiegyensúlyozott kompozíciót hoz létre. Az ecsetvonások élénkek és folyékonyak, az impresszionizmus jellemzői, felkeltve a boldogság és az ünneplés érzését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a darabból áradó meleget, amely meghívja a nézőt, hogy részt vegyen ebben a romantikus boldogság pillanatában. Ez a festmény nemcsak Renoir szín- és formamestere, hanem elkapja a 19. század végének társadalmi életének lényegét is, ahol a táncok és összejövetelek a kifinomultság és elegancia visszatükröződései voltak. A jelenet érzelmi mélysége rezgéseket kelt, arra kényszerítve minket, hogy gondolkodjunk a történetekről, amelyek ebben a gyengéd ölelésben rejlenek.