Ebben a lenyűgöző portréban a téma, díszes zöld kalapjával teli, egy nyugodt magabiztosságot sugároz. A texturált ecsetvonások felfedik a művész magabiztos és a benne rejlő impresszionizmust. Az arcnak ívelő fényviszonyok szintén kiemelik a ruhát és ragyogó színvilágot. Az elképzelt háttér, a különleges színek pörgésével, mélységet és komplexitást ad a kompozíciónak, szinte életerővel tölti meg a jelenetet. Az idő úgy tűnik, megállt, invitálva a nézőt, hogy a tiszta aspektusai mögé látogasson el a karakter összhangba hozzon; minden egyes ecsetvonás megőrzi azt a bonthatatlan momentum pillanatát, ami már megszelídíti az egész életet.

Renoir színpaletta választása itt kifejezetten figyelemre méltó; a vibrál puritán zöld kalap és a ruházatának finom, figyelembevétlen tónusai harmonikusan hozzák létre a színkontrasztokat, amelyek nemcsak a szubjektum eleganciáját hangsúlyozzák, hanem nostalgia kérdésekben is érzelmeket kelthetnek, amelyek a közönség szívéig hatnak. Ha mélyebbre merülünk ebben a műben, nemcsak a vizuális szépségre összpontosítunk, hanem a 19. század végi történelmi kontextusra is, ahol a divatos nők bemutatása társadalmi viharokat és művészi innovációkat tükröz. Minden egyes részlet és színválasztás suttogja a karakter, a státusz és az adott korszakozan kulturális történeteit, így e művet a figyelembe vehető impresszionista örökség jelentős hozzájárulásaként alakítja.