Ez a festmény azonnal magával ragad, nem igaz? A kompozíció feltűnő, egy törött nézet, szerkezetében szinte kubista. Van egy érzése a csatázó valóságoknak; a töredékes képek a vásznon egyesülnek. Egy jelenetet látunk, ahogy az alakok egy vasúti kocsiban gyülekeznek, a háttérben egy havas hegy látszik. Mellettük egy bajszos férfi portréja lóg, figyelmes tekintettel a központi alakra.

És erről, a lány, aki áll, nyugodt arckifejezésével uralja a teret. Két másik figura van mellette, egyikük arca takarva van. Az itt használt színek gazdagok és földesek, nagyrészt tompított zöldek és barnák dominálnak, ami visszafogott energiát kölcsönöz ennek a festménynek. Mintha a festmény titkokat suttogna. Elmesél egy történetet, és felkéri a nézőt, hogy töltse ki a réseket, vonja le a saját következtetéseit e karakterek interakciójáról. Csendes intenzitás van a műben, egy nehezen figyelmen kívül hagyható történelmi visszhang.