Ebben a lenyűgöző ábrázolásban egy oszlop katona határozott lépésekkel halad; éles egyenruháik és fénylő puskáik rendet teremtenek a poros környezetben. A színek élénkek, de visszafogottak, a vár falának sziklaszürke barna tónusai kontrasztban állnak a katonák ragyogó fehér öltözetével. A napfény megvilágítja a színpadot, éles árnyékokat vetve, amelyek hangsúlyozzák a menet dinamikus természetét. Szinte hallani lehet lépteik ritmusát és egy távoli katonai dob zörgését, ami életet lehel az elvárás légkörébe.

A mű egy jelentős történelmi pillanatot tükröz, valószínűleg a kor katonai dinamikáját ábrázolja. Vereshchagin részletes figyelme a részletekre, a katonák arckifejezéseitől kezdve a vár textúráin át, arra hívja a nézőt, hogy merüljön el ebben a jelentős eseményben. A kompozíció természetes módon vezeti a szemet a katonák sorai mentén, kiemelve az egységet és a célzást. A menetelés önmaga a kitartásról, fegyelemmel, és egy nemzet akaratának megállíthatatlan vorosáról mesél, mély érzelmi nyomot hagyva a megfigyelőkben.