A figura előttünk áll, csillogó páncélba öltözve, melynek felülete a fény játékát ragadja meg. A művész ecsetvonásai, bár lazák és látszólag gyorsak, a súly és a szilárdság mély érzését közvetítik. A hosszú, lengedező hajú és elmélkedő tekintetű férfi egy sötét, zöld felületre támaszkodik, keze lazán egy nagyméretű kard markolatán nyugszik. Mögötte egy gazdag bíbor függöny lenyűgöző hátteret hoz létre, vonzza a tekintetet és fokozza a hangulatot. A kompozíció egyszerű, mégis magával ragadó, a figura középponttól való elhelyezése dinamikus feszültséget ad.

A színpaletta visszafogott, de élénk; a páncél fémes csillogását ellensúlyozza a vörös függöny melegsége. A művész a fényt és az árnyékot használja a forma meghatározására és a mélység megteremtésére, ami a háromdimenziós tér benyomását kelti. Úgy tűnik, mintha egy csendes pillanatba, egy nagyobb narratívában bekövetkező szünetbe csöppentünk volna. Egy bizonyos melankólia hatja át a művet, az önvizsgálat érzése, a kötelesség súlyával keveredve.