A jelenet színházi energiával robban; a kompozíció magával ragad — a híd magasodó boltíve, egy nagyszerű színpad. Egy fiatal fiú, kinyújtott karokkal, uralja az előteret, egy szekéren ül, egy miniatűr színész, aki felhívja a figyelmet. A megvilágítás kiemeli vidám dacát. Alattuk egy csoport, a kor divatjának megfelelően öltözött alak gyülekezik, arcuk a reakció és a kifejezés tanulmányozása. Néhányan komolynak tűnnek, mások kíváncsiak, néhányan szórakozottnak tűnnek; sokféle reakciójuk mélységet ad a narratívához. Az általános légkör telített várakozással, mint egy titok, amely hamarosan felfedésre kerül, vagy egy történet, amely most kezdődik. Az építészet meleg tónusai a hűvösebb égbolttal kontrasztban vizuális érdeklődés egyensúlyát teremtik.