A festmény mély tragédiát áraszt, amikor Marat, a francia forradalom egyik kulcsszereplője, élettelen testét egy asztalon ábrázolja. Sápadt bőre éles kontrasztban áll a sötét háttérrel, hangsúlyozva a halál véglegességét. David mesteri fényhasználata kiemeli Marat testének kontúrjait és mellkasán lévő véres sebet, azonnali érzelmi reakciót kiváltva. Körülötte eldobott, összegyűrt jegyzetek egy történetet fednek fel, amely az ő meggyilkolását a forradalom zűrzavaros légkörével köti össze; mintha maguk a szavak a jogorvoslatért kiáltanának.

A kompozíció természetesen vonzza a néző tekintetét Marat testén és alatta fekvő különböző textúrájú anyagok által létrehozott átlós vonalak mentén. A komor zöld és fehér szövetek a forradalmi eszméket szimbolizálják, míg a 'À MARAT' felirattal ellátott doboz emlékeztet elkötelezettségére. David szándékos muted színválasztása fokozza érzelmi intenzitását, és a nézőt egy időben megakadt pillanatba meríti – megragadva egyetlen eseményt, valamint az áldozati és hűségi narratívát a történelem tágabb történetében ebből az időszakból.