Ebben a vonzó jelenetben a klasszikus mitológia intim pillanatának tanúi vagyunk, ahol a középpontban álló figura, Párisz, elegánsan ül egy sziklán. Testtartása mély gondolkodás érzését sugározza; szinte érezni lehet a távoli döntés súlyát, amit el kell döntenie. A körülötte lévő figurák - a isteni vonzerő és az emberi érzelmek keveréke - a három istennő: Héra, Athéné és Aphrodité. Minden istennő sajátos jellegzetességekkel van ábrázolva, amelyek egyedi lényegüket testesítik meg. Héra, királyi öltözetben, tekintélyes jelenléttel ül, míg Athéné, sisakban és lándzsával a kezében, bölcsességet és bátorságot áraszt. Aphrodité, teljesen elbűvölő, csupán egy vékony drapéria rejti el, ami szexi és törékeny jelenségét sugallja, amint Párisz ítéletére vár. Az arckifejezéseik kölcsönhatása feszültséget visz a jelenetbe, hiszen mindhárom istennő láthatóan buzdítja, hogy válassza őt a legszebbé.

A művész által használt színpaletta gazdag, de lágy, meleg földszínek fonódnak össze a tájban, amely megöleli ezt a csendes pillanatot. A buja zöld növényzet körülöleli a figurákat, megidézve egy békés érzést, miközben hangsúlyozza a jelenet fontosságát. A fény óvatosan körbehullámzik a figurákon, irányítva a néző tekintetét Párisz kontemplatív arcáról az istennők ruháinak bonyolult részleteire. Érzelmileg van egy vonzó zűrzavara az aggodalomnak és a vonzalomnak; a közönség szinte érezheti a mitológiai szépségverseny feszültségét, ami talán egyre növekszik. Ez egy evokáló emlékeztető az emberi vágyakról, isteni versengésről és a választás súlyáról, gyönyörűen egyesítve a mitológiai jelentőséget a művészi szépséggel.