Ezt a művet nézve azonnal egy mennyei dráma világába kerülök. A kompozíció, látszólag kör alakú, alakok és formák vibráló örvényét mutatja be, mely a mozgás és a dinamizmus érzését idézi elő. Az ecsetvonások folyékonynak tűnnek, ami a jelenet álomszerű minőségéhez járul hozzá. A domináns alak, amely valószínűleg egy fogalmat vagy istennőt képvisel, középen van, békét és nyugalmat sugároz; puszta jelenléte is lecsillapítja a zűrzavart.

A paletta, a lágy kékek, a krémes fehérek és a meleg földszínek szimfóniája, fokozza a harmónia érzetét. A piros és a narancs árnyalatai az intenzitás szikráját adják, és a néző szemére összpontosítanak. Szinte érezni lehet a felhők gyengéd ölelését, ami a művész fény és árnyék feletti mesteri tudásának bizonyítéka. Az összhatás felemelő és reményteljes, mint egy pillantás egy olyan világba, ahol a szépség uralkodik.