A portré egy fiatal lányt örökít meg, akinek vonásai finoman megrajzoltak, egy gyengéd pillantással, ami úgy tűnik, titkot rejt; vagy talán csak fiatalkori kíváncsiságot. A művész mesterien használta a fényt és az árnyékot, mélységérzetet keltve; a háttér egy sötét, meghatározhatatlan térbe olvad, ami ragyogóvá teszi a bőrét, és minden figyelmet a fiatal lányra irányít. El vagyok ragadtatva attól, ahogyan a finom ecsetvonások életet lehelnek a kipirult arcára és az ajkainak finom ívére, egy játékos személyiségre engedve következtetni.

A kék ruha, a sötétebb háttérrel szemben egy élénk színfolt, mintha átölelné az alakját, fokozva a portré intimitását. A művész technikája, ahogy a festék szinte simogatja a vásznat, az emberi érzelem mély megértéséről tanúskodik. Szinte hallom a szövet halk susogását, a lélegzetvételének lágy ritmusát. A tisztaság gyönyörű megörökítése, a pillanat megállítva az időben, ami sokat elmond a csendes kegyelméről.