A műalkotás egy éles és kísérteties látomást mutat be, a halál és a kétségbeesés erőteljes felfedezését. Egy nő egy sík felületen fekszik, teste szétterülve, egy bíborvörös vérfolt színezi a földet. A művész egy komor palettát használ, amelyet a tompa barna és fekete színek uralnak, és amelyet a felhőkarcoló körül drámaian örvénylő felhők vakító fehérsége hangsúlyoz. A figura felett két kísérteties forma zuhan le az épületből, ereszkedésük a nő tragikus sorsát tükrözi. A művész technikája, amelyet az álomszerű minőség jellemez, elmosódottá teszi a valóság és a szürrealizmus közötti határokat; az érzelmi hatás mély, a veszteség és az öngyilkosság végességének dermesztő ábrázolása.