Ebben a festményben elmerülni olyan, mintha egy álomba lépnénk: az Oszmán Birodalom egy vibráló jelenete. A művész mesterien ragadja meg a fényt, átszűrve azt díszes boltíveken, meleg, hívogató légkört teremtve. Egy nő, akit a napfény áraszt, kecsesen táncol, virágszirmok hullnak köré. A laza ecsetvonások és a gazdag színek elrepítenek.

A kompozíció okos: a szemet a táncosnőhöz vonzza, majd a távoli városképhez. Az előtérben lévő figurák, talán nézők vagy zenészek, intimitást teremtenek. A művész színválasztása – a meleg arany és narancs a hideg kékekkel szemben – az egzotikummal kevert derű érzetét idézi. Ez a festmény egy történetnek tűnik, a szépség, a kultúra és a szenvedély világába való bepillantás.