Ez a kifejező rajz egy nőt ábrázol, aki magabiztos, mégis elgondolkodó arckifejezéssel ül egy padon. A művész finom vonalakat és árnyékolást alkalmazott, valószínűleg szénnel és krétával, hogy életet leheljen a figurába. A nő ruházata — egy lágyan omló fehér ruha csíkos zakóval és virágdíszes kalappal — a 20. század eleji divat eleganciáját tükrözi.

A kompozíció ügyesen egyensúlyoz a részletek és az egyszerűség között: a nő lágy arca és kecses testtartása kontrasztot alkot a dinamikus vonalakkal a háttérben. A monokróm színpaletta finom fehér kiemelésekkel időtlen, nosztalgikus hangulatot teremt. A korlátozott színek ellenére a rajz élettel telített, mintha a figura bármikor megszólalhatna vagy felállhatna. Az 1915-ben készült alkotás az adott korszak társadalmi változásait tükrözi, miközben megőrzi az arisztokratikus vonzerőt és kifejezi a női erőt és a nyugodt szépséget.