Egy fiatalember alakja, akinek tekintete mintha áthatolna a vásznon, uralja a jelenetet. Áll, talán félúton, kezében lazán tartott bottal, ami egy utazásra vagy egy elmélkedés pillanatára utal. A művész ecsetvonásai láthatók, a fény és az árnyék tánca. A színpaletta lágy, de van egy finom erő abban, ahogy a tompított sárgák és kékek kölcsönhatásba lépnek, nyugalmat teremtve. Mintha a művész nemcsak egy hasonlóságot, hanem egy érzést is meg akart volna ragadni – egy múló önvizsgálati pillanatot, egy ifjúi szellemet valami ismeretlen határán. A háttér egy lágy tájat vagy az égbolt sejtését sugallja, a végtelenség érzetét keltve. Tapintható a fény érzése, mintha egy finom belső ragyogás világítaná meg. A téma ruházata – egy világos színű ing és egy sötétebb, majdnem skót szoknyaszerű öltözék – a történelmi kontextus egy másik rétegét adja. Az itt alkalmazott technika minden bizonnyal a klasszikus portrékra emlékeztet.