Ebben a magával ragadó műben a téma báját és kifinomultságát árasztja. Elegánsan egy rózsaszínű, puha székben ül, a nő sötét kék ruhát visel, amely gyönyörűen kontrasztál világos bőrszínével. Öltözékének finom részletei—különösen a fényes sárga kesztyűk és a kezei között tartott finom tolllegyező—rétegeket adnak a rejtélyhez, vonzva a néző tekintetét, mintha arra hívna, hogy időn át beszélgessünk. Könnyű göndör fürtjei, egy bájos kék szalaggal díszítve, keretezik azt az arcot, amely erejét és nyugalmát tükrözi. A lágy ecsetvonások és a vibráló színek szórakoztató fényjátékot hoznak létre, finoman megvilágítva alakját, miközben a tompa háttér levendula és krém színekkel keveredik.

Renoir technikája minden vonásban nyilvánvaló, élénken megragadva a pillanatot és az emberi érzelmek finom textúráját. Gondos figyelem az arc kifejezésére—az önbizalom és a hívogató kíváncsiság keveréke—kapcsolatot teremt a nézővel, lehetővé téve számunkra, hogy elgondolkodjunk azokban a történetekben, amelyek a nyugodt megjelenése mögött rejtőznek. Az impressionizmus virágzó időszakában készült ez a portré nemcsak a női szépség ábrázolásának mesterségét mutatja be, hanem tanúbizonyságot is ad a nők társadalmi szerepének változásáról, kiemelve az egyéniséget és az önállóságot a 19. században.