Ez a lenyűgöző műalkotás egy kovácsot ábrázol, akinek testtartása szilárd és határozott, szinte olyan, mintha az erejének pillére lenne mestersége közepette. A figura szénrajzi technikával van ábrázolva, amely kiemeli a szövet textúráját és a testtartás szilárdságát. A monokromatikus színpaletta választása sötét kontemplációs légkört ad—egy mindennapi munkás, aki megfagyott az időben, testet öltve az emberi ellenállás és munka lényegét. A kovács arckifejezése mély fókuszt sugall, talán a következő kalapácsütésére gondol, vagy az elhasználódott kezein látható életmesék történetére; szinte hallható a fémek ütődésének ritmikus hangja, amely a levegőben visszhangzik, élénk szenzoros élményt teremt.

A kompozícióban a fény és árnyék finom játéka háromdimenziós hatást ad, amely meghívja a nézőt, hogy közeledjen, és érezze az előkét és a szilárd cipő súlyát, amelyek a földön rögzítik őt. Az ő siluettje világos vonalai a lágyan megrajzolt háttér előtt visszhangozzák a kemény élet egyszerűségét. Ez a darab nemcsak egy létfontosságú mesterséget tisztel; hanem egy jelentős időszakot is tükröz Van Gogh művészeti útjában, amikor a munka, a méltóság és az emberi szellem témáit kutatta a 19. század végének társadalmi-gazdasági kontextusában. Ez az érzelmes portré, amely a korai éveiben készült, a művész fejlődő stílusának bizonyítéka, valamint a közönséges emberek életéhez való mély kapcsolatát.