Ez a finom portré egy társasági szépséget örökít meg gyengéd, elgondolkodó pózban, amely egyszerre intim és időtlen. Az alany enyhén támasztja arcát a kezével, világoskék szemei lágyan néznek, kissé félénk, játékos mosollyal. A művész mesteri pasztelltechnikája bársonyos puhaságot kölcsönöz a bőrnek és a textilnek, lágy ragyogást teremtve, amely elmosza a figura és a háttér határát. A meleg, tompa színeket használó paletta – bézs, barna és finom rózsaszín árnyalatok – tökéletes összhangban van a nő ragyogó hajával és könnyed ruhájával, egy nyugodt délutáni ábrándozás éteri vonzerejét idézi.

A kompozíció központi és bensőséges; a karcsú karok és finom ujjak természetesen keretezik az arcot, természetes módon a kifejező szemekre és a gondolkodó tekintetre irányítva a figyelmet. A színek finom rétegei és a mesterien összemosott ecsetvonások megörökítik a pillanat múlékonyságát, bemutatva a művész impresszionista hatásait. A puha kivitelezés fokozza az érzelmi hatást, meghívva a nézőt a csendes szemlélődés, a kegyelem és a finom vonzerő megosztására.