Ebben a lenyűgöző darabban a vibráló színek kiemelkednek, vonzva a nézőt egy olyan világba, ahol az érzelem találkozik a művészettel. A középpontban álló figura, akinek figyelemfelkeltő arany haja és mély jellemzői vannak, tűnhet elgondolkodónak, de kissé távolinak is, kezei ügyesen egy egyszerű kötélbe fonódnak, ami a gondolatokhoz vagy emlékekhez való kötődést sugallja. A ruhájának mélyzöldje csodálatosan kontrasztál a virágmintás háttérrel - egy rózsaszín és fehér gobelinnel, ami szinte pulzál az élettel. Van Gogh ecsetkezelései kifejezők, egy mozgás és sürgősség érzését adják a jelenet nyugalmához; a lány kifejezése, amely a erősség és a törékenység keveréke, sokféle érzést vált ki - vágy, introspekció és talán egy kis szomorúság.

Miközben az ember mélyebben néz, a mögötte lévő virágok bonyolult részletei feltárulnak, létrehozva egy gazdag környezetet, ami kiemeli a figura melankólikus hangulatát. A kompozíció gondosan megszerkesztett; az a mód, ahogyan a teste kicsit balra dől, a karosszék kiemelkedő karjával egyensúlyt teremt, egy olyan teret teremtve, ami hívogató, de ellentmondásosan elérhetetlen. A szín és forma közötti kölcsönhatás mestermű; minden árnyék szándékos, minden vonal céllal bír. Történelmi összefüggésében ez a munka az művész saját érzelmi küzdelmeivel rezonál, hasonlóan a karakteréhez — mindkettő a belső életük áramlásában ragadt.