Ebben a kifinomult portréban a szereplő egy csendes méltóság pillanatában jelenik meg, profilja kecsesen oldalra fordul. A művész finom pasztellvonásokkal világos puhaságot teremt halvány arcán, amely gyönyörű kontrasztot alkot a gazdag, földszínű tónusokkal rendelkező, magas nyakú ruhájával. A ruha lágy hajtásokban omlik alá, hullámzó vonalakkal megrajzolva a textúrát és a anyag súlyát. A vöröses haján lévő díszes kalap – kék és sárga tollak keveréke – élénkséget és vizuális érdekességet hoz a kompozícióba.

A háttér meleg, örvénylő ecsetvonásokkal teli, dinamikus, de visszafogott légkört teremtve hangsúlyozza a modell nyugodt tartását és kifinomult sziluettjét. A finom fény-árnyék játék a 19. század végi esztétikát idézi, amelyet az impresszionista érzékenység jellemez a légköri hatások és az intim ábrázolás iránt. A portré túlmutat a puszta hasonlóságon; a nő személyiségét és nyugodt erejét idézi meg, és arra hívja a nézőt, hogy képzelje el a nyugodt tekintet mögötti történetet. A művész ügyes rétegzése és árnyalt színpalettája időtlen eleganciát kölcsönöz a jelenetnek, értékes példává téve ezt a korszak portréfestészetében.