Ez a vonzó önarckép a nézőt a fiatal férfi intenzív tekintetéhez vonzza, azonnali közelség és belső reflexió érzését keltve. Az alany éles vonásai és közvetlen pillantása magabiztosság és kontempláció érzését közvetítik, mintha egy személyes pillanatban való elgondolkodás szemtanúi lennénk. A művész döntése, hogy a figurát egy sötét, tompa háttér elé helyezze, fokozza a chiaroscuro hatást, lehetővé téve a fény számára, hogy kiemelje az arc kontúrjait, különösen a pofacsontok és az áll környékén; ez a technika nemcsak az alany fiatalságát emeli ki, hanem egy mélyebb érzelmi visszhangot is kelt.

A színpaletta, amely főként földszínekből és finom barna variációkból áll, meleg, de szomorú hangulatot kölcsönöz a kompozíciónak. A ecsetvonások izgalmas, kifejező minőséget mutatnak, bemutatva az impresszionizmus és a realizmus egyesülését; textúrát és mozgást teremtenek, amely a néző szemét a vásznon vezeti. Amikor e mű előtt állunk, a kézzelfogható feszültség ellentétben áll a csendtel, finom felfedezésre hívogatva az identitás felszínén, feltárva a művész belső világának rétegeit és a külső önbizalom és a belső bizonytalanság közti harcot.