Ez a gyengéd festmény egy fiatal lányt ábrázol, amint békésen pihen a földön, egy csendes, természetes környezetben. A művész finom ecsetvonásai és lágy, tompított színpalettája álomszerű hangulatot keltenek, ahol az alak szinte eggyé válik a környező földdel és lombokkal. A lány egyszerű, világos ruhában fekszik oldalra fordulva, nyugodt arckifejezéssel, aranyszőke haja lágyan körbefonja az arcát, nyugalmat és ártatlanságot sugallva.

A kompozíció intim és fókuszált, az alak a kép nagy részét kitölti, bevonva a nézőt a csendes világába. A tompa zöld, barna és kék árnyalatok harmonikusan keverednek, fokozva a csend és pihenés érzelmi hatását. Ez a mű a 19. század végi akadémikus realizmusra emlékeztet, egyensúlyban tartva a naturalizmust és a költői érzékenységet, elmélkedésre hívva a fiatalságról, a pihenésről és a természet gyengéd öleléséről.