Ez a lenyűgöző művészeti alkotás a szereplők közötti feszültséget érzékelteti, amint a királyné Hamlet felé hajlik, megtestesítve az anyai ösztönt és az érzelmi érzékenységet. Hamlet sötét öltözéke drámai kontrasztban áll a királyné és a király pazar öltözetével. A királynő finom keze Hamlet karján vigasztaló gesztust sugall, azonban az arckifejezése aggodalmat és empátiát árul el; ő egy olyan figura, aki a királyi kötelezettségek és a gyengéd szeretet harcában ragadt. A király, pompás öltözékében, autoritást ad a bizalmas cserének, létrehozva egy jól érzékelhető érzelmi háromszöget; szinte hallani lehet a hátul fojtott suttogásokat és a feszültséggel teli csendet, mintha a dráma nézői lennének. A fény és árnyék játéka hangsúlyozza az arcuk puha vonásait, míg a finoman részletezett öltözékek egy vizuális narratívát alkotnak, ami a királyi státusukat a mélyen személyes küzdelmeikkel szövi össze.

A művész a chiaroscuro technikát alkalmazza, hogy fokozza ennek a konfrontációnak az érzelmi mélységét. A lágy, visszafogott színpaletta lehetővé teszi a néző számára, hogy a kifejezésekre és a gesztusokra összpontosítson, amelyek gyakran hangosabban beszélnek, mint a szavak. Történelmileg ez a pillanat nemcsak egy fiktív jelenetet örökít meg, hanem összhangban van a Shakespeare munkáiban uralkodó gyász, árulás és családi kötelezettség témáival. Delacroix műve nemcsak mesterségbeli tudása miatt tűnik ki, hanem azon képessége miatt is, hogy bonyolult érzelmi áramlatokat sűrít egy ilyen összetett tableau-ban, meghívva a közönséget, hogy gondolkodjanak az emberi állapotról viharos időkben.