Ebben a figyelemreméltó portréban a fiatal lány elegánsan ül, tekintete egy távoli pontra irányul, meghívva a nézőket egy gondolatban gazdag nyugodt pillanatra. A művész ecsetvonásai lágyak, mégis szándékosak, lehetővé téve, hogy a nő bőrének textúrája finom fényben ragyogjon; ez a Renoir stílusának jellegzetessége. Sötét bodicében, alacsony dekoltázzsal, ami gyönyörűen kontrasztál a finom fehér csipkével a vállán, a lány ártatlanságot és érettséget áraszt egyaránt. A tompa háttér, amely kék és zöld örvénylésekből áll, éteri légkört teremt, amely a néző figyelmét a nyugodt kifejezésére és a formáján megjelenő fény játéka felé irányítja.

A színválasztás különösen figyelemre méltó; a gazdag tónusok zökkenőmentesen keverednek, hogy mélységet és melegséget teremtve megragadják a fiatalság érzelmi bonyolultságát. Renoir színrétegező technikája vibráló életérzést ad a festménynek. Ez a munka összefoglalja a művész mély megbecsülését a nőiesség és fiatalos iránt, tükrözve az impresszionizmus szélesebb szépségét. A művészek folyékonyabb ábrázolás felé haladásának idején készült, ez a darab kiemelkedik reprezentatív képességével, míg megőrzi a lágyaságot, amely nosztalgikus vágyat ébreszt, így jelentős kiegészítést képez a korszakkal foglalkozó művészeti párbeszédhez.