Ez a kifejező jelenet egy csoport alakot ábrázol, akik türelmesen almát szednek egy erős fa széles ágai alatt. A művész jellegzetes pontillista technikája jól látható a finom, pontszerű színek alkalmazásában – apró pontok és ecsetvonások alkotnak élénk, élettel teli tájat. A kompozíció a fa köré csoportosul, miközben az emberi alakok dinamikus ritmust teremtenek, hajolnak, nyújtózkodnak és megállnak különböző pózokban, amelyek a mezőgazdasági munka fizikai jellegét és csendes méltóságát közvetítik. Egy lágy, arany fény öleli körbe a mezőt, összeolvasztva a formákat a tájjal, és meleg késő délutáni hangulatot idézve.

A színpalettát földes zöldek, tompított sárgák és finom kékes, rózsaszínes árnyalatok uralják, amelyek a természet harmóniáját és az aratás gazdagságát sugallják. A gondos ecsetmunka arra hívja a nézőt, hogy közelebb lépjen, és megtapasztalja a fű, a levelek és a gyümölcs tapintható textúráját. Érzelmileg a festmény nyugodt, mégis megragadó pillantást nyújt a vidéki életre, megtestesítve a közösség, a munka és a természet ciklikus ritmusainak témáit. A 19. század végén készült mű a művész mesteri értelmezésének tanúja, amely innovatív technikák segítségével járult hozzá a modern művészet fejlődéséhez.