Ez a nyers, szinte klinikai ábrázolás nyers sebezhetőségével a szívbe hatol. Egy nő, csontvázszerű törékenységgel ábrázolva, középen áll, alakját könnyekkel átitatott arc osztja meg. Finom gyöngysor díszíti nyakát, megható kontraszt a benne és körülötte kibontakozó tragédiával. A bánattól nehéz cseppek hullnak le róla, tükrözve az arcán végigfutó könnyeket és a holdfélről hullókat az égen. A kompozíció aprólékosan részletes, de a fekete-fehér paletta nyersessége felerősíti az érzelmi súlyt. A nő kitett törzse fejlődő magzatot tár fel; tragikusan elveszett kis élet. Egy kis alak nyugszik alatta, finom életvonallal összekötve. A szerves formák körüli képek, beleértve a méhnek és különféle növényeknek tűnőt is, kiemelik az élet, a veszteség és a test törékeny folyamatainak témáját. A művész finom, de erőteljes vonal- és részlethasználattal adja át a hatalmas fájdalmat és szomorúságot, intimitást nyújtva egy mélyen személyes élményhez.