A portré egy kecses és tartózkodó nőt örökít meg, tekintete közvetlen, de gyengéd; mintha csendes meghívást kínálna egy beszélgetéshez. A művész ügyes ecsetkezelése a fény és árnyék finom játékában mutatkozik meg az arcán, kiemelve finom vonásait és a szemében rejlő melegséget. Gyöngyök zuhataga simul elegánsan a nyakára, finom kontrasztot alkotva a vállát körbeölelő kék szövet merészségével. Ez a selyemszövet, csillogó kiemeléseivel és folyékony redőivel, éteri szépséggel ruházza fel az alkotást, tanúsítva a művész textúra- és formázó képességét. A háttér, a meleg tónusok lágy keveréke, tovább hangsúlyozza az alanyt, és a néző figyelmét közvetlenül rá irányítja. A mű a visszafogott elegancia légkörét sugározza; szinte érzi, mintha kifinomult társasági összejövetelek és suttogott titkok korába csöppent volna.