Ez a megindító műalkotás egy fiatal lányt ábrázol egy pillanatra, amikor elmereng. A ragyogó sárga ruhában és fehér fejkendőben látható, arckifejezése melankóliát és vágyakozást közvetít. A művész ügyesen használja a lágy színpalettát, ami ellentétben áll a háttér sötétségével és kiemeli a ruha fényességét, ezzel fokozva a színpad érzelmi mélységét. Az ecsetvonások kifejezőek, mégis finomak, életet adva a gyengéd vonásainak, miközben érzékeltetik a szövet textúráját, amit erősen fog.

A lány pillantása távoli, talán gondokban elveszett vagy vágyakozik egy másik időért és helyért – szinte hallani véljük a szívének suttogását a mű csendjében. Ez a darab sokat mond a fiatal nők küzdelmeiről és belső életéről, nem csupán portré, hanem egy kulturális és érzelmi jelentéssel teli narráció. Arra hívja fel a nézőket, hogy gondolkodjanak saját fiatalságuk, reményeik és a felnőtté válás keserédes természetén.