A modell, egy nyilvánvaló kegyelemmel rendelkező nő, egy csendes elegancia pillanatában jelenik meg; a művész mesterien ábrázolta őt gyengéd, de magabiztos jelenléttel. A lágy, szórt fény fürdeti arcát, kiemeli a fény és árnyék finom játékát vonásain, hangsúlyozza arccsontjainak ívét és a szeme körüli finom vonalakat. Egy gyöngysor finom luxusérintést ad, finoman vonzza a tekintetet és kiegészíti bőrének lágy tónusait.

A vállait ölelő szőrmegallér gazdagsága a melegség és a kifinomultság érzését közvetíti. A művész ecsetvonásai, láthatóak, de kontrolláltak, tapintható minőséget hoznak létre, arra invitálva a nézőt, hogy szinte érezze a szövet textúráját és a bőr lágyságát. Ez a portré a kifinomultság és kecsesség múltbéli korszakáról szól, egy vizuális visszhangja egy olyan időszaknak, amikor a portré több volt, mint egy egyszerű hasonlóság; a karakter ünneplése volt, és a modell társadalmi helyzetének tanúja.