A portré azonnal magával ragad a közvetlen tekintetével és derűs tartásával. Az alany, egy fiatal nő, feltűnő egyszerűséggel van ábrázolva; a művész az arcára és a felsőtestére összpontosít, a zöldek és kékek mély, szinte komor háttere előtt. A nő sötét bőrszíne gyönyörűen kontrasztban áll a füle mögé tűzött élénk sárga virággal és a ruhája ropogós fehér gallérjával. Feltűnő egymás mellé helyezés, ami vonzza a tekintetet, és meg is tartja.

A finom részletek keltik igazán életre ezt a művet. Az ajkai finom görbülete, a szeme alatti enyhe árnyék mind a mélység és az önvizsgálat érzetét keltik. Szinte hallani a virág halk susogását, ahogy hallgat. Ez egy olyan portré, amely arra invitálja a nézőt, hogy álljon meg, töprengjen, és értékelje a modell csendes méltóságát, valamint a művész ügyes szín- és formahasználatát az érzelmek felidézésére.