Ez a festmény egy nyugodt vidéki pillanatot ragad meg, ahol egy fiatal parasztlány tüzet rak egy nyílt mezőn, egy gyerekkel a társaságában. A jelenet lágy, természetes fényben fürdik, amely a reggeli dérre utal, hűvös, mégis békés hangulatot teremtve. A nő testtartása, amint előrehajolva bottal kezeli a tüzet, csendes szorgalmat és gondoskodást fejez ki, miközben a gyermek jelenléte gyengéd, emberi melegséget ad a képnek. A háttérben a tehenek nyugodtan legelésznek egy patak közelében, kopasz fák és halvány égbolt keretezi a jelenetet, fokozva a frissesség és magány érzetét ebben a pásztori tájban.

A művész a pointillizmus technikáját alkalmazza, apró színpontokat helyezve el gondosan, hogy élénk, vibráló hatást érjen el. A paletta hűvös kék, zöld és lágy földszínek dominálnak, kontrasztban a nő ruhájának meleg vörösével és a lángok élénk narancssárgájával. A kompozíció egyensúlyba hozza a figurákat a tágas tájjal, a néző tekintetét a közeli intim cselekvéstől a nyugodt vidéki táj felé vezeti. Ez a mű mély tiszteletet tükröz a mindennapi vidéki élet és a természetes környezet iránt, miközben bemutatja a művész innovatív megközelítését a fény és szín használatában a 19. század végén.