A jelenet lázas intenzitással bontakozik ki, testek és érzelmek örvénylése egy napsütötte utcán. A fény táncol az épületek fehérre meszelt falain, éles kontrasztokat teremtve és kiemelve a drámai narratívát. A felbolydulás középpontjában figurák vadul gesztikulálnak, arckifejezésük az extázis és a gyötrelem keveréke; mintha a lelkük lenne kiállítva. A művész mesteri ecsetvonása megragadja a tömeg energiáját és mozgását, egyenesen a jelenetbe vonva a nézőt, szinte hallhatjuk a buzgó kiáltásokat, és érezhetjük a pillanat hevét.