A jelenet egy sötét, szinte klausztrofóbiás térben bontakozik ki – talán egy szűk udvarban vagy sikátorban. Egy alak, egy szerzetes, akit barna habitusa és kapucnija különböztet meg, magasodik, arca az elszántság és talán valami más ragyogásának keverékétől szaggatott. Fegyvert tart a magasba, egy puskacsövet, egy férfinak a feje fölé, aki a földön fekszik. A földön fekvő férfi, zöld kabátban és fehér ingben, széjjelterülve, testtartása vereség vagy sérülés. A kompozíció szigorú, az alakok közel helyezkednek el, kiemelve a pillanat drámáját. Egy ablak és egy durva kőfal adja a hátteret, fokozva a bezártság és a feszültség érzését. A napfény drámai árnyékot vet, kiemelve az alakokat. Majdnem hallom a nézők halk suttogását, a heves levegővételt, ahogy a fegyver leereszkedik.