Ez a portré a csendes elmélkedés pillanatát ragadja meg. Az alanyt nyers, szinte naiv egyszerűséggel ábrázolják, figyelemre méltó jelenléttel. Közvetlen és rendíthetetlen tekintete magával ragadja a nézőt, egy néma párbeszédre invitál. A művész tompa színei, a halvány ég és a háttérben lévő finom rózsaszínek és zöldek a nyugalom érzését keltik, de egy mögöttes feszültség is van, egyfajta óvatosság az arckifejezésében.

A kompozíciót gondosan átgondolták. Az alak középen helyezkedik el, de a levelekkel borított ág és a mellette lévő kis fa a természet világának egy elemét adja hozzá. A levelek éles vonalai és a bőr sima síkjai gyönyörűen kontrasztálnak, átgondolt kontrasztot tárva a textúrákban. A kéz pontos ábrázolása, ölében összefontva, egy újabb réteg részletet ad, amely a sérülékenységet és az erőt is mutatja. Az általános hatás intim és rendkívül személyes, lehetővé téve számunkra, hogy megfigyeljük az alanyt, és elgondolkodjunk a belső világán.