A műalkotás egy nyugodt pillanatot ábrázol egy hídon, ahol egy sor elegánsan öltözködött nő hosszú fehér ruhákban intimebb beszélgetést folytat. Minden nő közel áll a többiekhez, testük kicsit egymás felé hajlik, ami kapcsolatra és közelségre utal. A háttérben egy nyugodt vízpart található, amely visszatükrözi az ég puha színeit, ahogy az alkonyat mély kékekkel és halvány aranyfényekkel körbeöleli a naplementét. Minden elem összhangban van, elragadva a nézőt ebből az áhítatos jelenetből.

Munch színezési technikája élénk és kifejező; az ecsetvonások szélesek és szinte tapinthatóvá válnak, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze a pillanat légkörét. A színpaletta, amely leginkább hideg kékekből és a ruhák meleg kiemeléseiből áll, kontrasztot alkot, amely nyugalmat, de mégis rejtett feszültséget ébreszt. Ez a kompozíció a kapcsolat, az elmélkedés és esetleg a vágy érzelmeiről beszél, amely mélyen rezonál a nézőkkel, tükrözve az emberi tapasztalat összetettségét.