Ez a finom vázlat csendes vonzerőt sugároz — egy fiatal nőt ábrázol, aki magabiztos, elegáns pózban áll, egyik kezét lazán a csípőjén tartja. A finom vonalak sűrűn alakítják haját, amely lazán összefogva pihen a fej tetején, néhány lágy fürtje az arcát keretezi. Az arcán diszkrét kifejezés olvasható: az eltökéltség és a szelídség keveréke, tekintete pedig mintha egy el nem mondott történetet hordozna. A világos-sötét játék a monokróm színpalettán természetesen a tekintetet az arcára és ruhájának díszes mellrészére irányítja, szép kontrasztot alkotva az egyszerűbb, folyékony vonalakkal a ruha alsó részén. A háttér üresen maradt, így megerősítve a figura jelenlétét, és megengedi a nézőnek, hogy elmerüljön a belőle áradó csendes magabiztosságban.

A művész technikája, főként finom, ritmikus vonalak és finom keresztárnyékolás révén, mozgás és mélység érzetét kelti anélkül, hogy elvonná a figyelmet a mű egyszerűségéről. A kompozíció intim, mintha elkapott volna egy múló pillanatot — egy időben megfagyott lélegzetet. Nosztalgikus, szinte költői jellege a 20. század elejére repít vissza, arra az időszakra, amikor a kegyelem és a formalitás szorosan kapcsolódott a gyengéd érzékenységhez. Ez az intim portré mélyen visszatükrözi a művész figyelmes szemléletét a karakter és a hangulat apró árnyalataival szemben, megörökítve egy női jelenlétet, amely egyszerre erős és gyengéd.