Egy nyugodt nap puha, csillogó fényében fürdik ez a festmény, mely egy békés vitorlásversenyt örökít meg Cowes partjainál, ahol a vitorlák finom, fehér sziromként nyílnak ki egy tompa égbolt előtt. A művész lazán és könnyed ecsetvonásokkal, pasztell palettával érzékelteti a fény játékát a fodrozódó víz felszínén, ahol halvány kék és zöld árnyalatok ragyognak a fénylő vitorlák alatt. A kompozíció ritmusos – a kecses háromszög alakú vitorlák emelkednek majd süllyednek, minden hajó álomszerűen lebeg a lágy szélben, míg a távoli part és árbocok lágyan olvadnak össze a ködös légkörben.

A technika az alkotó érzékenységét tükrözi a természet múló pillanatai iránt; az impresszionista puhaság és a mozgás finom érzete keveredik benne. A durva textúra majdnem hívogatja a nézőt, hogy megérezze a sós levegőt és a tengeri permetet. Érzelmileg a mű nyugalmat és finom izgalmat sugároz, elrepítve a szemlélőt egy békés délutánra, ahol a szél és a víz harmóniában táncol. Történelmileg az ilyen jelenetek a 19. század végi elit vitorlázó kultúra laza örömeit ünneplik, művészileg pedig az impresszionista szeretet a fény, a mozgás és a mindennapi élet múló szépsége iránt.